Fogadjátok szeretettel tikktakk beszámolóját, hogyan igyekezett megfejteni, vajon laktózintoleranciában szenved-e a kisfia. A történet remélhetőleg folytatódik majd.
Kisfiam, aki most tölti be az 5 évet, egészséges babaként született, elég nagy baba volt, császárral ugyan, de amúgy izgalommentesen született.
Kb. két hetes volt, amikor elkezdett fájni a hasa.
Minden lépcsőt végigjártunk, amit hasfájós gyerekek családja végigjár, nekünk Gripe water jött be, évekig használtuk azután.
Kisfiam első naptól kezdve nagyon jól szopott, rengeteget evett, hasfájását erre is ráfogtak, amíg kicsi volt.
Mindig este-éjszaka fájt a hasa.
Telt múlt az idő, elkezdtünk utazni, összeszedett ilyen olyan vírusokat, némelyikkel nagyon megszenvedtünk, allergiás reakciót is váltott ki nála, így a hozzátáplálás kicsit óvatossá vált.
Kb. 15 hónapos koráig csak és kizárólag szopizott, semmilyen darabos ételt nem bírt megenni, ha a finomra pépesített gyümölcsben akar egy kis csomó volt, rögtön öklendezett tőle.
Amikor abbahagyta a szopizást, kicsit meg is ijedtem, most mit fog enni.
Elkezdtük a tejpépeket reggelente, kapta a babjoghurtot, Hipp bébiételeket.
Kb. 2 éves volt amikor élete első sült krumpliját elkezdte megcsócsálni, majd kiköpni, később nagyon nehezen lenyelni.
Sokszor állt este lefekvés időben ott a szoba közepén nagy, keményre felduzzadt pocakkal, és addig szó sem lehetett alvásról, amit ki nem jött nagy nehezen a levegő. Közben ugye fogzott is, a kettő együtt nagyon sok nehéz órát jelentett neki is nekünk is.
A gyermekorvos csak legyintett, amikor mondtam, hogy mar 2-3 éves és szerintem nem normális hogy fáj a hasa.
Apja szeles, tőle örökölte.
Közben megint költöztünk, immár távolabbra, közben én figyelemmel követtem Poronty nevezetű babás mamás oldalunkat, ahol megjelent egy írás a laktóz intoleranciáról.
Egészen addig nem tudatosult bennem ez az egész allergia- intolerancia történet.
Gyanakodtam én hogy valamilyen allergia lehet, de mivel nem hányt, nem lett csalános a tejtől, nem gyanakodtam a tejre- egészen eddig.
A cikk hatására elkezdtem gondolkozni, figyelni, utánaolvasni, és így kerültem el erre a blogra. A Laktózérzékenyek Hivatalos Honlapjára is ekkor akadtam rá, de ekkor még nem regisztráltam, csak olvasgattam, amit lehetett.
Mivel szépen lassan, hétről hétre a tej-tejszármazékok elhagyása után a kisfiam állapota elkezdett normalizálódni, egyre kevesebbet fájt a hasa, a széklete is normálissá vált, 4 évesen elkezdte átaludni az éjszakákat, leszokott a mérhetetlen vízivásról, egyre inkább érlelődött bennem a gondolat, ha hazajövünk, ennek utánajárunk.
Most nyáron a szekerünk rúdja hazafelé fordult, én újra felkerestem ezeket a blogokat, és Zsuzsával levelezni is kezdtünk.
Közben a Laktózosok honlapján megjelent, hogy genetikai úton is megállapítható ez a betegség, nem kell éhgyomorra fújni, vért venni ilyesmi. Sajnos azonban részletekbe nem mentek bele.
Miután itthon rendeztük sorainkat, megrendeltem az egyik feltüntetett labortól a tesztet, a száj belső felületéről vett nyálkahártya mintát beküldtük, és meg is jött az eredmény, miszerint a kisfiam genetikai, azaz elsődleges, öröklött intoleranciában szenved.
A tesztet megrendelni akar a weboldalukon akar telefonon is meg lehet. Egy közepes méretű borítékban küldik a kis felszerelést, aminek a lényege egy picike, üvegmosó kefére emlékeztető nagyon puha sörtéjű kis kefécske, ezzel kell megdörzsölni a száj belső felületét sokszor, majd berakni egy kis üvegcsébe, lezárni, kis dobozban feladni a postán. Minden héten szerdán indítják ezt a fajta tesztet. Csütörtökön telefonon már tudnak eredményt mondani. De vérből, vagy akar (hajhagymás!) hajszálból is tudnak tesztelni, csak az többe kerül. 5000 helyett 20000 Ft-ba, ha jól emlékszem.
De a neheze csak ezután jött.
Nem vagyok anyagias, de hat ha mar így jártunk, ami jár az jár, erről kellene egy hivatalos papír is.
Elkezdtem orvosok után érdeklődni, és egy véletlen folytan a Heim Pálban kötöttünk ki, ahol megtudtuk, a genetikai eredményt nem fogadják el önmagában, további vizsgálatokon kell átesni, ha meg akarjuk kapni az emelt családi pótlékhoz szükséges papírokat.
Nem értettem miért.
A Laktózosok szakértői váltig állították, idézettel alátámasztva, hogy de igen, a genetikai vizsgálat egyenértékű a H2 kifújós teszttel. Még akár pontosabb, megbízhatóbb eredményt is ad.
Az más kérdés hogy esetleg a minta nem ellenőrzött körülmények között lett levéve, ezert nem fogadjak el.
Őszerintük vagy orvos által levett , hivatalosan elküldött vérminta, vagy személyi igazolvánnyal igazolva magad személyesen megjelenve a laborban lenne valódi a mintavétel.
A genetikai labor szakértőjével telefonon beszéltem, aki kérdésemre elmondta, hogy ilyen extrán ellenőrzött mintát csak bírósági eljárásokhoz használandó apasági tesztnél végeznek, még soha fel nem merült bennük, hogy valaki nem a saját mintáját küldi be.
De, természetesen, ha szeretném, menjek be a gyerekkel, leveszik ott helyben ok a mintát, és kiadjak a papírt, hogy ez ellenőrzött mintavétel volt.
Viszont azt is elmondta, hogy ez a fajta , tehát genetikai laktózérzékenység 5 éves kor alatt nem szokott tüneteket produkálni, ez 5-10 éves korban kezdődik, tehát ha kicsi 1-4 éves gyereknek fáj a hasa, az nem feltétlenül ettől van, ezert érdemes kivizsgálni.
Tehát itt két szálon fut a dolog, egyrészt a gyerek biztosan laktózérzékeny, elsődleges módon, erre már járna az emelt szintű családi pótlék, viszont addig nem szívesen állítanak ki a papírt erről az orvosok, amíg lisztérzékenységet legalább nem ellenőriztek le nála. Mint kiderült, a lisztérzékenységgel együtt járhat egy un. másodlagos laktózintolerancia is.
Tehát ez a genetikai vizsgálat egyrészt egy nagyon jó vívmány, viszont minden kérdésre nem ad választ, sőt további kérdéseket vet fel.
Egy mondjuk 10 évesnél idősebb embernél talán egyértelműbb, de nagyon úgy tűnik, hogy az elsődleges és másodlagos laktózintolerancia nem zárja ki egymást, akar egyszerre is jelen lehetnek.
A másodlagos intolerancia gyógyítható, ez általában egy fertőzés vagy kezelés hatására alakul ki, ha a tej kihagyásával adunk lehetőséget a bélrendszernek regenerálódni, akar hosszú távon meg is szűnhet ez bajunk. De ha mellette vagy helyette van egy elsődleges intolerancia is, akkor sosem leszünk képesek a laktózt rendesen bontani, sőt a időben előre haladva, egyre kevésbe fogjuk tudni bontani.
Emellett előfordulhat egy fruktóz intolerancia is, a rejtett lisztérzékenységet már említettem.
Szóval csak a genetikai teszttel sajnos nem lehet kiváltani a többi vizsgálatot.
Arról nem beszélve, hogy ha jól tudom, a H2 kifújásos teszt értekéiből, attól függően hogy a bélrendszer melyik szakaszán halad át éppen a laktóz, arra is tudnak következtetni, hogy ha esetleg valamilyen gyulladásos állapot van valahol.
